Még emlékszem, milyen kényelmetlen érzés volt pár éve úgy ülni a szlovák csoporttársaim között az egyetem előadótermében, hogy azok az abszurd internetadón élcelődtek. Sajnos hasonlóan megmaradt bennem az az élmény is, mikor a kollégiumi szobámban bámultam a notebookom képernyőjén az ellenzéki képviselőket akadályozó kopaszokat a választási irodánál. Ilyenkor kevésbé volt jó magyarnak lenni.

A határon túli magyar sajnos akaratán kívül gyakran a magyar kormány szóvivőjévé válik külföldön. Furcsa mód rajtunk kérik számon Orbánék ténykedését. És bennem ott munkál az ösztön, hogy a lehető legjobb színben tüntessem fel Magyarországot (ahol az eddigi 26 évemből talán ha 3 hétig tartózkodtam...), mégis vannak olyan pillantok, amikor a szerecsent még én sem tudom megmosdatni. Sajnos az Index tönkretétele is egy ilyen pillanat. No, persze az ember nemzeti büszkesége nem függhet a hatalom szándékaitól, ilyenkor mégis nehezebb büszkének lenni az anyaországra.

És ilyenkor elgondolkodom azon is, hogy melyik a határ „jó” oldala? Vajon az, ahol a hatalom túlkapásai kisebb hatással vannak az ember életére, de a magyar származása miatt sok nehézségnek van kitéve. Vagy az, ahol az ember természetesen és retorziók nélkül élheti meg a magyarságát, a hatalom által felhúzott falak azonban egyre szűkebb keretek közé szorítja az állampolgárt.

Arra mindenesetre nagyon büszke vagyok, hogy több tucat szlovákiai magyar újságíró állt ki az Index mellett. És arra is, hogy itt még akad nyomda, amelyik hétről-hétre kinyomtatja a Magyar Hangot.